A közelmúltban igen sokszor került elém az a téma, melyről néhány saját gondolatot, véleményt szeretnék leírni.
Az emberek többsége problémákkal küzd a fizikai síkon, és az életünk, helyzeteink tele vannak megoldásra váró feladatokkal.
Rohanó világunkban szinte természetessé vált, hogy feszültek, stresszesek vagyunk, egyre több gond és nehézség nyomja a vállunkat. A spirituális részébe, megközelítésébe most mélyebben nem szeretnék belemenni, az egy másik írás témája lesz.
Nos, itt állunk jelen valóságunkban, kapcsolati problémákkal, anyagi és pénzügyi nehézségekkel, munkahelyi konfliktusokkal, testi vagy lelki beteg állapotokkal. Ezek annyira felgyülemlenek bennünk, hogy a lélek fájdalmai átíródnak a fizikai testre is, és megjelennek a betegségek akár.
Emberi mivoltunk része, hogy ezekből fakadóan jön a bűntudat, lelkiismeret-furdalás, az önsajnálat, a panaszkodás, vagy éppen valamilyen külső ok hibáztatása. Valahogy az ember hárít. Nem mer, nem akar szembenézni önmagával, a legbelső énjével. Olyan könnyű mindig mást okolni! A társadalmi, politikai rendszert, a másik embert, a párunkat, a szomszédot…..
Ez mind hárítás. Önigazolást keresünk. Könnyebb kívül keresni a problémák okát.
Holott mindig, minden belülről fakad! Legbelülről, legmélyről, önmagunkból.
Sokaknál észrevehető, hogy ezekben a helyzetekben, belemerülve, beleragadva a nem kívánatos energiákba, az önsajnálatba, várják a csodát, a megoldásokat, de a konkrét lépéseket, akár a segítség, kérést egy megfelelő személytől, nem lépik meg.
Másik csoport az, akik merik kérni a külső tanácsot, támogatást, akár szakember segítségét, de tevőlegesen nem igazán akarnak cselekedni. Egy külső embertől várják, hogy egy csettintésre, egy karikacsapásra változtassa meg az ő életét, annak menetét. Valamilyen álomvilágot látnak, hogy igen, elmegyek valakihez, igazolva önmagamnak és a világnak, hogy én keresem a megoldást, ugyanakkor cselekvő magatartás, a változás és változtatás valódi lépései elmaradnak.
Egy úton akkor haladunk előre, ha lépünk. Akár lassan, egyik lépést a másik után, akár hirtelen megugorva, szaladva, ki-ki a maga módján és tempójában.
Így van ez a változás-változtatás, átalakítás-átalakulás energiájával is. Érezni kell a belső késztetést! Megtalálni a megfelelő motivációt! Egy áldatlan állapotból való kilábalás akaratát! Mást akarok, jobbat, szebbet, teljesebbet, egészségesebbet! Ha a cél, a motiváció, a vágy adott / ezért vagy azért, ezt vagy azt szeretném elérni, megélni, megteremteni/, akkor vagy érez az ember önmagában annyi erőt, kitartást, hogy önmaga lép, ismer és feltár, keres olyan módszereket, melyek által egyedül is képes célravezetően dolgozni önmagán és az életén.
Vagy úgy érzi, jó lenne egy segítő kéz, a külső rálátás, objektív megvilágítása a történéseknek, vagy a miértek megértése és feldolgozása, a megrekedt negatív energiák feloldása, akkor kéri szakember, hozzáértő, segítségét.
A segítségkérés NEM szégyen és NEM gyengeség! Erő, felvállalás, önismeret, vezetett mélyre szállás legbelső énünkbe!
Minden tiszteletem azoké, akik bátran mernek szembenézni elsősorban önmagukkal, a problémáik kapcsán, s persze az adott helyzettel is.
Mindig van megoldás, feloldás, módszer, az élethelyzetek javítására, válasz, a hogyan- kérdésekre.
Ha valaki önmaga erejéből úgy érzi, már nem tud többet tenni, s jó lenne valaki, aki segíti megvilágítani a személyes saját útját, a feladatait, aki segítő jobbot nyújt, az merjen bátran kérni, kérdezni, másokat meghallgatni, szakember segítségét kérni! Tudva, hogy ez a támasz nem menti fel az önmaga felelősségteljes lépéseitől, cselekedeteitől.
„Ne csak beszélj és hangoztass, siránkozz és sajnálkozz, hanem cselekedj! Te vagy életed irányítója!”
Ha úgy érzed, magadra ismersz, és érzed, eljött a pillanat, akár engem is kereshetsz, tanácsot kérhetsz, személyes találkozásra, tanácsadásra jelentkezhetsz!
Szécsi Ildikó, angyalos spirituális segítő, sorselemző