Szemiramisz függőkertje (ismeretes még a babilóniai függőkert elnevezés is) és Babilon falai Babilóniában (ma Irak területén található) az ókori világ hét csodája közé tartozik. Feltételezhetően ezek az építmények II. Nabú-kudurri-uszur kérésére épültek, i. e. 600-ban. A kerteket az ő parancsára alakították ki. A király a feleségét akarta megörvendeztetni a kerttel, aki folyton-folyvást szülőföldje zöld vidékei után sóvárgott.
A függőkertet számos görög történetíró leírta, mint például Sztrabón vagy Diodórosz, de nagyon kevés bizonyíték van arról, hogy valóban létezett-e. Néhány (körülményes) bizonyíték szerint a babiloni palota megnövekedett, de ez nem teljesen megfelelő bizonyíték, hogy miért néztek ki ilyen különösen ezek a függőkertek.
A kert azért épült, hogy felvidítsa II. Nabú-kudurri-uszur (a bibliai Nabukodonozor) honvággyal telt feleségét, Amüthiszt. Amüthisz, a médek királyának leánya, összeházasodott Nabú-kudurri-uszurral, hogy szövetséget kössön a két nemzet. Ahonnan ő jött, ott a föld tiszta zöld és sok a hegy, ellenben Mezopotámiával (Ázsia délnyugati részén fekvő ország), ami nagy, sivatagos terület. A király eldöntötte, hogy épít egy olyan építményt, ami úgy néz ki, mint a médek néhány épülete; egy mesterséges hegy, ami tetején egy függőkert helyezkedik el. A függőkertnek feltehetően nem volt igazi „esése”, hanem ezt a felfüggesztést kábelekkel és kötéllel oldották meg.
A görög geográfus, Sztrabón, aki leírta a függőkertet a Kr. e. 1. században, ezt írta: „Boltozatos teraszokból áll egymás felé emelkedve, és a pillérek kocka-alakban pihennek. Ezeket a lyukakat feltöltötték földdel, így a fák képesek voltak a lehető legmagasabbra megnőni. A pillérek, boltozatok és a teraszok égetett téglából és aszfaltból készültek.”
Ha a kert egyáltalán létezett, gyönyörű látvány lehetett: egy zöld, leveles-lombos, mesterséges hegy az alföld közepén.
Szemiramisz függőkertjének pontos helye az antikvitás egyik legnagyobb rejtélye. A régészek eddig semmi nyomát nem találták, így az is felmerült, hogy csak a képzelet szülte a legenda szerint a II. Nabú-kudurri-uszur parancsára felépült kertet.
Egy brit tudós azonban az ókori szövegek áttanulmányozása után azt állítja, hogy valóban létezett az ókori világ hét csodája közé választott függőkert, csakhogy azt nem Babilonban, hanem Ninivében kell keresni.
Már a kert elnevezése is vélhetően egy félreértésből származik: a megnevezésére használt görög 'kremasztosz' szó első jelentése valóban 'felfüggesztett', ám sokkal valószínűbb, hogy itt inkább az 'alátámasztott' jelentés a megfelelő. Ez illik ugyanis a kert fennmaradt leírásához, amely Diodórosz szerint távolról úgy nézett ki, mint egy zöldellő hegy. Ezt úgy tudták elérni, hogy teraszos szerkezetű volt a kert. A legalsó szintnek volt a legnagyobb az alapterülete, amelyen boltíves oszlopok tartották a valamivel kisebb alapterületű következő szintet. Nem tudjuk, hány szint lehetett összesen, a leírások alapján a függőkert kiemelkedett a városból, magasabb volt még a városfalnál is.
Minden szintet úgy építettek meg, hogy a padlózata egyrészt rettentően erős volt, másrészt vízzáró szigetelést kapott, vélhetően ólomból. Efölött olyan vastag földréteg volt, hogy még hatalmas fák is gyökeret tudtak verni rajta. A szigetelésre, pedig azért volt szükség, mert az öntözés a legfelsőbb szintre följuttatott víz lefolyatásával történt. Ahhoz, hogy a kert megfelelő szépségben zöldelljen, rengeteg vízre lehetett szükség a sivatagos klímájú Mezopotámiában.
A lépcsőzetesen emelkedő teraszokra rózsát, gránátalmát, fügét, diót, mandulát és vízililiomot, és temérdek fát telepítettek, hogy minél jobban hasonlítson Amüthisz páratlan szépségű otthonára.
Ma úgy képzelik, az alapot egy négyszög adta, melynek területe a szintek számával fordított arányban csökkent. Boltozatok, oszlopok rengetegéből álltak az egyes épületrészek, belül, pedig királyi termek helyezkedtek el. A szint első rétegét kőből rakták ki, erre jött az aszfalt, ezen egy szigetelésre szolgáló ólomlap feküdt, majd a vastag talajréteg következett.
És hogy miért pont Szemirámiszról nevezték el a kertet? A hölgy mitikus személy; a monda szerint babilóniai királynő volt, kinek történetét Diodórosz és Hérodotosz is lejegyezte. Szemirámisz nem csak szépséges és okos, de talpraesett és harcedzett nő is volt. Hadjáratai során a meghódított területeken mesterséges magaslatokat, palotákat emeltetett, kerteket alakított ki, szökőkutakat építtetett. A legenda szerint Babilon városát is ő hozta létre. Végül szomorú sorsra jutott: saját fia tervezett ellene merényletet, és ő, hogy elkerülje a küzdelmet, galambbá változott, és elrepült.
A valóságban nem tudni, hogy a csodálatos építmény létezett-e egyáltalán, az ókori történetírók is mind másképpen mesélnek róla, de egy pontban megegyezik a véleményük, mégpedig abban, hogy Szemiramisz függőkertje csodaszép volt.
E gyönyörű oázis vesztét a feltételezések szerint egy földrengés okozta.
A cikkhez felhasznált internetes oldalak: wikipédia, origo, édenkert, melyek alapján a cikket összeállította: Szécsi Ildikó