Lótusz:
Virág: az ellentétek egyesülésének gyümölcse - fény (nap) és sötétség (víz), a lélek és az átváltozás szimbóluma.
Levél: tökéletesség, spirituális kibontakozás
A Feng Shui egyik "alapvető kelléke" az ezerszirmú lótuszvirág, mely a szellemi megvilágosodást és a nagy lehetőségeket, a tisztaságot és a termékenységet szimbolizálja.
A lótusz a lakás bármely pontjára kifejti ki áldásos hatását és erősíti az egyes életterületeket, de elsősorban akkor alkalmazzuk, ha otthonunkban és családunkban békét és harmóniát szeretnénk teremteni, és szeretnénk ráébredni szellemi képességeinkre.
Az élő, otthonunkban nevelt lótuszvirág a reménytelen helyzeteket is reménytelivé varázsolja, csodákat és szerencsés véletleneket vonz életünkbe, nem véletlen tehát hogy az egyik legnagyobb megbecsülésnek és népszerűségnek örvendő Feng Shui szimbólum.
A lótuszvirág:
A víz fölé emelkedő fehér tavirózsák, rózsaszín és kék lótuszvirágok mindenütt megragadták az emberek képzeletét; ösztönösen érezték, hogy itt valami többről van szó, mint csak egy szép virágról. Különféle fajtái kiemelkedő szerepet játszanak a szent és a profán irodalomban. Gyakori szimbólum a művészetben, különösen Indiában, Egyiptomban és Kínában.
A lótuszvirág a vizek, a teremtés, a világmindenség és a lélek jelképe, az élet születése, a sötét mélyben rejtőző csíra kibontakozása, félistenek születési helye, örök élet, lelki fejlődés. A Himalája hegység, a világ tartó pillére nem más, mint a világlótusz szára és magtokja; az egyes világrészek, pedig úgy veszik körül, mint a lótuszvirág szirmai.
Magvait és gyökerét megeszik, gyökeréből liszt készül. Csodatevő orvosság és gyógyító erejű étel.
