A lóhere három levele, a Szentháromságot jelképezi. De miért létezik az a hit, hogy a négylevelű lóhere, szerencsét hoz? Mivel itt a döntő szám a négyes, a négylevelű lóhere története nem kapcsolható össze, a Szentháromságról szóló hagyománnyal.
A hit mai napig szilárdan tartja magát, hogy a négylevelű lóhere fontossága, a kereszténység előttre, a pogány korszakra vezethető vissza, amikor a négylevelű lóherét kelta amulettekként használták.
A kelta kultúra elterjedt Írországban és Nyugat Európa legnagyobb részében. A druidák (kelta papok) voltak azok, akik a négylevelű lóherét, amulettként használták, mert meglátásuk szerint a rossz szellemek ellen véd és hatásos. A kelta hagyomány szerint a négylevelű lóhere a védelem mellett még szerencsét is hoz.
Több nép szimbólumrendszerében a négylevelű lóhere levelei a hűséget, a reményt, a szeretetet és a szerencsét jelképezik.
Az első irodalmi mű, amelyben a négylevelű lóhere, összefüggésben van a kelta amulettel, 1620-ból származik. Abban az évben, az Illinois Egyetem közlése szerint, Sir John Melton ezt írta: „Ha egy ember, aki a mezőn sétál, és négylevelű füvet talál, az megtalálta szerencséjét."
A felmérések szerint, minden 10000 háromlevelű lóhere között, lehet találni egy négylevelűt.
Habár a Szent Patrick-napi hagyománynak, (Írország) fontos kelléke lóhere, és ezen belül is a négylevelű lóhere, mégis sokan a lóherét irtani való gyomnak tartják a ház körüli gyep ápolásakor.
A négylevelű lóhere kereszt alakú. A kereszt egy ősi szimbólum, és évezredek óta bajelhárító, szerencsehozó hatást tulajdonítanak neki. Emellett a négylevelű lóhere nagyon ritka, aki rátalál, már csak ezért is szerencsésnek mondhatja magát.
